Középpontban a vásárlóink elégedettsége...

A halál korán elragadt, de emléked örökké megmarad.

A jó szülőket feledni nem lehet, míg élünk ide hív a szeretet.

A szíve megpihent, a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.

A temetői csendet ne zavard meg soha, mert pihenni jött ide egy jó édesapa és édesanya.

Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet.

Áldott legyen emléke.

Álmodtál egy boldog jövőt, tündérien szépet, de a kegyetlen sors mindent összetépett.

Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet, de a betegséged mindent összetépett.

Alszom mélyen zúgó lomb alatt, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen, legyetek nyugodtak, már nem fáj semmi sem.

Ami neked csend és nyugalom, az nekem örökös fájdalom.

Amíg éltek értünk küzdöttek, amíg élünk nem felejtjük tetteiket.

Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom.

Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember.
S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.

Az nem hal meg kit eltemetnek, csak az hal meg kit elfelednek.

Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen.

Béke poraikra.

Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.

Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon kettétört életed.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet, amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad, belőlem néhány pillanat.

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Életed hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.

Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad.

Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén.

Elfeledni téged nem lehet, csak megtanulni élni nélküled.

Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban.

Emléked a szívünkben örökké él.

Fájó szívünk fel-felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk téged.

Hiába omlik rád a sír komor göröngye, emléked itt marad szívünkben örökre.

Ifjan, életed tavaszán szálltál sötét sírba, szerető szüleid bánatban itt hagyva.

Kettétört földi életed, nem feled el ki téged szeretett.

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom.

Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, Isten őrködjék pihenésed felett.

Küzdelem és szenvedés volt az életünk, legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Küzdöttél, de már nem lehet a csend ölel át és a szeretet.

Magadba zártad a sors ezernyi baját, és váratlanul, búcsú nélkül minket itt hagytál.

Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.

Nem fogjuk többé elfáradt kezedet, nem simogatjuk őszülő fejedet.

Nyugodjatok békében.

Öreg fának kidőlt törzse, két szép hajtás nőtt belőle.
Új hajtások sok virága, emlékeztet a vén fára.

Számunkra te soha nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Tiéd a csönd, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom.